Minden emberi lénynek van tulajdona. De miért szerzed és tartod meg e dolgokat? A saját örömöd kedvéért, vagy segítenek neked abban, hogy másoknak segíts?
Ez egy nagyon fontos pont. Sok ember csak önmagának vagy a családjának őrzi meg a dolgait. Ez ragaszkodást okoz, és a ragaszkodás mindig szenvedéshez vezet. Amikor meghalsz, mit tudsz magaddal vinni?
,,Üres kézzel érkezel, üres kézzel távozol - ez az emberi út.”
,,A halotti lepelnek nincsenek zsebei” - figyelmeztet a híres keresztény mondás.
Ráadásul még a testedet sem viheted magaddal amikor elmész! Úgyhogy az emberi lény nem vihet magával semmit sem, miért kellene akkor ragaszkodnunk a dolgainkhoz ebben az életben?
Bármilyen nagyra becsülöd is a tulajdonodat, igaz önmagadnak nem tud segíteni. Mindnyájunknak emlékezni kell erre. Ezért a mahájána buddhizmus bőkezűségre tanít bennünket, hogy segítsen világosan megtartani ezt az irányt.
Az életem csupán minden lényért van, úgyhogy az összes tulajdonom szintén csupán minden lényért van. Jön a pénz, rendben van. Megy a pénz, az is rendben van. A pénzem és a dolgaim miként működhetnek úgy, hogy más lényeken segítsenek? És ez a bőkezűség nem csak a fizikai dolgokra vonatkozik: minden, amim van és minden, ami vagyok, csupán minden lényért van.
