Nem zen tanítványokra vagy a zen tanítókra gondolok.. A zen gyakorlókra gondolok.
Mindannyian gyakorlók vagyunk, akár sokat, akár keveset gyakorolunk.
Akár tanítványként, akár tanítóként, a mi feladatunk a gyakorlás.
Nekünk, akik laikusok vagyunk, néha sokat tudunk gyakorolni, néha pedig csak keveset.
De folytatnunk kell a gyakorlást. Diákként ez a legnagyobb ajándék, amit a közösségnek adhatunk. Tanárként ez a tanítás csontja. De hogyan bátorítsuk egymást?
Böngésztem a Kvan Um weboldalt, és ráakadtam egy levélre, amit Soeng Hyang zenmester (Barbara Rhodes) írt a nővérének 1978-ban, egy évvel azután, hogy megkapta az inkát, de jóval azelőtt, hogy ő lett volna Soeng Hyang zenmester.
100 napos lelkigyakorlatra készült, és a nővére tudni akarta, miért.
Bobby ezt írta:
„A világ tele van szenvedéssel. Hogyan lehet megállítani? Minden emberben megvan az együttérzés és a bölcsesség magva, amelyet nagyon gondosan kell táplálni. A mi felelősségünk, hogy megtaláljuk ezt a magot, és mindent megtenni annak érdekében, hogy növekedjen.”
„Először is el kell hinned, hogy megvan ez a mag. Ekkor minden erőddel fel kell tenned magadnak a kérdést: „Mi ez a mag?” Ha valóban keresed, megérted, hogy mindenki olyan, mint te. Mindenkinek megvan. Nem lesz többé vágyad magadra; csak mindenkit meg akar majd tanítani, hogyan találja meg a magját.”
„A megvilágosodás az, ha hiszel magadban. A megvilágosodás megtalálja magját. De a munkád még nem ért véget. A tudatodnak elég erőssé kell válnia ahhoz, hogy minden helyzetben teljesen bölcs és együttérző legyen.”
Tehát ezt kell tennünk: megtalálni azt a magot, és táplálni, hogy együttérzéssé virágozzon. Meglátni ezt a magot másokban, hogy anélkül, hogy bármit közvetlenül kellene mondanunk, a saját magjuk virágzásra ösztönözzön.
Ilyen volt Szung Szán zenmester. Nem kellett közvetlenül kimondania, de egyértelmű volt, hogy nagyon hisz bennünk. És ez az, amit fel kell ajánlanunk egymásnak: hogy valóban hiszünk egymásban! Hinni nem-tudó tudatunkban, erős középpontunkban, irányunkban.
Hinni Buddha természetünkben: a tiedben, az enyémben, mindenkiében.
Számomra ez a Zen-tanítvány lét lényege: gyakorolni és táplálni ezt a magot magunkban és mindenki másban.
