E pár sor az Avatamszaka-szútrán alapuló hosszú tanítóvers kivonata. A Shilla dinasztia aranykorában írta Koreában egy nagyon híres mester, Ui-Sang. E verseket most is mindennap kántálják a legtöbb koreai templomban. Közvetlenül a dharma-természetre mutatnak.
„A dharma ez, a dharma az” -mondja sok ember. De mi pontosan a dharma?
Az igazi dharmának eredetileg nincs neve. Nincs formája. Sőt dharmának nevezni máris nagy hiba. A dharma nem dharma, igaz? Meg kell értened ezt! Így a dharma vagy dharma-természet csupán az egyetemes szubsztanciád nevei. E szubsztanciának, amiből a világegyetemben minden felépül, nincs két különböző aspektusa. Nincs két különböző formája sem. Sőt egyetlen aspektusa vagy formája sincs. Nem egy és nem kettő. Nem is valamilyen „dolog”. Bár felveszi minden dolog minden formáját a világegyetemben, még sincs formája, mert a forma teljesen üres. Olyan, mint az elektromosság. Néha az elektromosság azáltal jelenik meg számunkra, hogy ventilátort forgat, rádiót szólaltat meg, vagy légkondicionálót működtet. Vizet is fagyaszthat, vagy fűthet egy szobát. Hosszú, nehéz vonatszerelvényt mozgathat, mégis ezzel sétálsz a testedben. Teljesen el is tűnhet a térbe. Úgyhogy, ha azt mondod, az elektromosság csak egy dolog, tévedsz. Ha azt mondod, hogy az elektromosság mindaz a dolog, amit végrehajt, mindaz a folyamat, amit végbevisz, szintén tévedsz. Az elektromosság e dolgok közül semelyik sem, és mégis mindegyikük. Hasonlóan, az eső, a hó, a köd, a gőz, a folyó, a tenger, az ónos eső és a jég mind ugyanannak a szubsztanciának a különböző formái. Különböző dolgok. De a H2O nem változik, és az állapotuknak megfelelően az alkotja mindegyiküket. Mind víz. Ugyanez igaz a dharma-természetre. Nem egy és nem kettő. Ez nagyon fontos.
A dharma-természet tehát egyetemes természet, amely sok-sok különböző formát vesz fel. Néha egy hegy vagy egy folyó vagy a Nap, a Hold, a csillagok, vagy ez a csésze, ez a hang, és az elméd. Mind ugyanaz, hiszen mind ugyanaz az egyetemes szubsztancia. Amikor bármilyen fajta feltétel megjelenik, a dharma-természet követi azt a feltételt, azután megjelenik valamilyen forma is. De amikor a feltétel eltűnik, a név és forma szintén eltűnnek. A fenti sorban ezt jelenti az, hogy „minden teljes”. A „teljes” nem más mint ez a dharma-természet, ez az egyetemes szubsztancia, ami gátak nélkül megy körbe és körbe és körbe. Soha sehol nem hiányzik belőle semmi sem. Néha egy hegy, és néha egy folyó, vagy fák, sziklák, felhők vagy emberek, levegő, állatok. Eredetileg azonban a teljes nyugalom. Felvesz minden formát e világegyetemben, mégis teljesen mozdulatlan. Felveszi e formákat, de e formák egyikével sem azonos, nem érintik meg e formák. A dharma-természet ugyanaz, mint igazi önmagad. Nem érheti el a fogalmi gondolkodás. A könyvek és a tanulás nem adhatják meg neked. Száz doktori fokozat sem segíthet neked, hogy elérd.
A sokban benne van az Egy,
és a sok benne van az az Egyben.
Az Egy sok, és a sok Egy.
A számtalan kalpa ugyanaz, mint egyetlen pillanat.
Egyetlen pillanat ugyanaz, mint számtalan kalpa.
Mindenki azt hiszi, hogy az idő és a tér létezik. Hahahaha! Ez nagyon vicces! A gondolkodásod hozza létre az időt, és a gondolkodásod hozza létre a teret. De senki sem érti ezt igazán. Úgyhogy e sorok azt állítják, hogy az idő és a tér egy és ugyanaz. És mégsem egyek. Ez az Egy teljesen üres, „A sokban benne van az Egy, és a sok benne van az Egyben. Az Egy sok, és a sok Egy.”
Ez a vers a térről beszél. Minden egyetlen pont, és ez az egyetlen pont minden. Nincs két különálló dolog. A következő módon gondolhatunk rá. Az üres tér egyetlenegy, oszthatatlan, de a térben sok-sok egyedi dolog van: hegy, folyók, emberi lények, fák, kutyák, macskák, a Nap, a Hold és a csillagok. E dolgok közül mindegyik teret ölel fel. Minden a tér részét képezi, de a tér nem kettő, mert mindent magába foglal. A téren „kívül” nincs semmi.
E versnek az idő igaz természetéről is nagyon érdekes tanítása van.
A számtalan kalpa ugyanaz, mint egyetlen pillanat. Egyetlen pillanat ugyanaz, mint számtalan kalpa.
Az idő nem hosszú vagy rövid. Ahogy korábban láttuk, mivel a gondolkodó elménk hozza létre az időt, mi tesszük azt hosszúvá vagy röviddé is. Ugyanakkor, ha gyakorlod a meditációt, észlelheted, hogy egyetlen pillanatban végtelen idő van. Egyetlen pillanatban végtelen tér van. Egyetlen pillanatban benne van minden! Egyetlen pillanat vég nélküli idő és tér. A legtöbb ember úgy véli, egy ilyen kijelentés valami különleges szférát vagy tapasztalást kell, hogy jelentsen. Nos milyen nagy egy pillanat? Ha el akarjuk képzelni ezt, azzal illusztrálhatjuk, hogy egy pillanat nem más, mint a végtelen idővel eloszlott másodperc. Az nagyon rövid idő! A fényképezőgép megtaníthat erre. Létezik egy olyan különleges fényképezőgép, aminek nagyon nagy a zársebessége. Ilyen készülékkel lefényképezhetünk egy száguldó golyót. A mozgó lövedék szabad szemmel láthatatlan.
Amikor ennek a fényképezőgépnek a rekesze nagyon gyorsan kinyílik, menet közben „elkapja” és filmre veszi a golyót. Láthatod, ahogy a golyó megáll a levegőben, és nem mozog. De ha közelről megnézed a képeket, meg tudod mondani, hogy a golyó még mindig mozog, bár úgy látszik megállt a térben. Ugyanez igaz az elménkre, éppen úgy, ahogy van. Ha veszed a fogalmi gondolkodás felmerülése előtti elmédet - a „nem -tudom” fényképezőgépedet - és nagyon mélyen és nagyon tisztán észlelsz pontosan egy pillanatot, akkor e nem mozgó golyót látod. Látsz mindent, ahogy semmi nem mozog. Az egész világ nem mozog. Ez nagyon érdekes! Az elmédnek és ennek az egész világegyetemnek ugyanaz a természete. Eredetileg minden teljesen nyugodt, és nem mozog.
A különféle dharmák mindegyike mozdulatlan és alapvetően nyugodt.
- mondja e szútra. Ez ugyanazt jelenti. A nyugalom egyszerűen a pillanatelménket jelenti: a végtelen idővel eloszlott másodpercet. Néha pillanatvilágnak nevezzük ezt. Időben és térben végtelen, ami valójában azt jelenti, hogy nincs ideje vagy tere.
Úgyhogy e gáthá nagyon érdekes költői nyelven szól a dharma-természetről és az egyetemes szubsztanciáról. De ezek csupán szép szavak. Még a Buddha beszéde sem segíthet az életeden, ha mindez nem válik teljesen a sajátoddá. És honnan származik az egyetemes szubsztancia? Az egyetemes energia hol jelenik meg? A teljes nyugalomból származik.
A sokban benne van az Egy, és a sok benne van az Egyben. Az Egy sok, és a sok Egy.
Tehát ez mindenben megvan. [Ráüt az asztalra.]
Minden a teljes nyugalomból származik. [Ráüt az asztalra.]
Minden ebből az egy pontból származik. Néha e pontot egyetemes szubsztanciának vagy energiának nevezik, vagy Buddhának, vagy Istennek, vagy tudatnak, vagy szentségnek, vagy elmének, vagy az Abszolútumnak. [Ráüt az asztalra.]
Ezek mind nevek, és a nevek gondolkodásból származnak. De eredetileg ennek a teljes nyugalompontnak nincs semmiféle neve és nincs semmiféle formája, mivel ez a fogalmi gondolkodás előtti állapot. Mégis jelen van minden dologban, és minden dolog rendelkezik vele.
A zenben van egy híres kóan,
A tízezer dolog visszatér az Egyhez. De hová tér vissza az Egy?
Ha felfogod ennek az értelmét [ráüt az asztalra], eléred az Egyet, és mindent elérsz.
Ez azt jelenti, hogy megragadtad a pillanatot. A teljes nyugalmat és kioltódást. De ha ezt pusztán intellektuálisan érted meg, az nem segíthet rajtad. Egyedül a meditáció gyakorlása adhatja meg neked közvetlenül ezt a tapasztalást [Ráüt az asztalra.]
Amikor e tapasztalat teljesen a tiéd lesz, eléred a bölcsességet.
Ez a dharma-természet dalának a tanítása.
Részlet Szung Szán zen mester, a Zen iránytűje című könyvéből
