Az ülésről

Nem mozduló test: szilárdság. Nem mozduló beszéd: csend. Nem mozduló gondolat: eredeti tudat.  Az ülő meditáció nem más, mint ennek az állapotnak a megtapasztalása, majd ennek a mindennapi életbe, a cselekvő helyzetekbe való átvitele.

A mindennapi életben a testünk mozog, a szánk jár, a tudatunk csapong. Amikor a test megnyugszik és a beszéd elcsendesül, a tudat is követi ezt, és nem mozduló, eredeti önmagára ébred.

Ha ez a tapasztalat elég erős, a későbbiekben semmilyen helyzetben sem léphet fel ragaszkodás az állandótlanhoz, melynek három megnyilvánulási formája a téves nézetek, a vágy és a harag. A tudat, a beszéd és a test helytelen mozdulata énséget és szenvedést hoz létre. A tudat mozdulatlansága a szenvedésből felébreszt, helyes mozdulata a szokások erdejéből kivezet, s az érző lényeket az illúzióktól megszabadítja.

Amikor nem mozdulhatunk, csak beszéd nélkül egy testhelyzetben vagyunk, akkor derül ki igazán, hogy mennyi mindenhez ragaszkodunk, és mennyi felesleges, ellentéteken alapuló fogalmat hozunk létre Ez a gondolkodás fedi el érzékszerveinket, ítéleteinket, emlékeinket. Ezért nem látunk, hallunk, szagolunk, tapintunk, ízlelünk, gondolunk, ítélünk s emlékezünk tisztán. Ha tudatunk tiszta, helyzetfelismerésünk is tiszta. Ekkor helyesen teremtünk kapcsolatot és helyesen cselekszünk.

Legtöbbször harminc percet ülünk, de az egyhuzamban való ülés időtartama felmehet ötven percig is. Ha fáj a térdünk, ülőmeghajlás után felállhatunk, s álltunkból meghajlás után ismét leülhetünk. De egyik pozícióban se mozogjunk, ez zavar másokat is, minket is.

Copyright © 2000-2009 Kvanum Zen Iskola Magyarországi Közössége. Minden jog fenntartva.