A tanítók a Tant hordozzák: megértik, megvalósítják és továbbadják. A tanítványok számára pusztán ebből a szempontból fontosak. Ez nyomja rá bélyegét a tanító és tanítvány viszonyára, mely olykor nem mindennapi jeleneteket teremthet.

Gondoljunk Huang Pó és Lin Csi igen drasztikus tanítást produkáló kapcsolatára, melyben háromszor kellett Huang Pónak Lin Csit megvernie, mielőtt az megláthatta igazi önmagát.

Paj Csang atyai együttérzéssel tanította az állhatatosan gyakorló Ma Dzsót az igaz útra, amikor megkérdezte tőle: – Miért ülsz? – Mire Ma Dzsó így felelt: – Hogy Buddha legyek! – Ezek után Paj Csang hosszú perceken át dörzsölt egy tetőcserepet egy kődarabbal, miközben Ma Dzsó a legmélyebb szamádhiban próbált időzni. Egyszerre Ma Dzsó felordított: – Miért vakarod azt a cserepet? – Mire Paj Csang: – Tükröt csiszolok. – Hiába csiszolod, soha nem lesz belőle tükör! – mordult vissza Ma Dzsó. – Hiába görbíted lótuszba a lábad, attól nem leszel Buddha! – csapott vissza Paj Csang. Ma Dzsó megdöbbent, szóhoz sem jutott. – Ha nem mozdul a szekered, mit ütsz az ostorral: a lovat vagy a szekeret? – szegezte neki Paj Csang. A kérdés hallatán Ma Dzsó elérte a felébredést.

Mán Gong Szunim és Kyong Hó Szunim párbeszédeit és történeteit is idézhetnénk, illetve számtalan más tanító és tanítvány életéből is hozhatnánk példákat. Az összes történetet egyvalami köti össze: a tanítvány elszántsága és a tanító engesztelhetetlensége. A tanítvány nem nyugszik, míg meg nem tapasztalja igaz természetét, a tanító pedig addig nem enged, míg az valóban meg nem történt.

Szung Szán zen mester életéből és munkásságából is sorolhatnánk, egész könyvnyi történet szól arról a közvetlen, összetéveszthetetlen módról, ahogy tanítványai felébredését segítette. Munkája nyomán a zen egyik fontos hagyományvonala került nyugatra, beleértve Magyarországot is.

Copyright © 2000-2009 Kvanum Zen Iskola Magyarországi Közössége. Minden jog fenntartva.