|
A Szangha, a Közösség a szellemi gyakorlás egyik legfontosabb eleme. Nem lehet könyvekből megtanulni azt, amit egy másik gyakorlótársunk tanít – legtöbbször tudta nélkül, pusztán azzal, ahogy él és viszonyul a világhoz. Ennek a világnak magunk is részei vagyunk. A közös gyakorlat akarva-akaratlan megláttatja velünk mindazt, amit gondolunk, érzünk, teszünk. A másik ember által tartott tükröt nem lehet a fal felé fordítani – csak magunk fordulhatunk el tőle. Ez azt is jelenti, hogy a másik embertől fordulunk el.
A zen gyakorlatának működése a helyes helyzetfelismerés, viszonyulás és cselekvés. Ezt csoport nélkül gyakorolni manapság nehéz, legtöbbször az egyéni vélemények és elgondolások megerősödésével jár. A folyamatos gyakorlat velejárója, hogy tisztábban látunk: igazi önmagunkra ébredünk, egyre inkább úgy látjuk a világot ahogy van, és felismerjük, mi dolgunk itt, ezen a Földön.
Ezt a felismerést nem lehet kívülről kapni. Sok szellemi irányzat kész válaszokkal áll elő. A zen kérdez: Mi vagy? Mi a világ? Mi a dolgod? Neked kell látnod, más nem láthatja helyetted. És amint hajlandó vagy a magad erejéből mozdulni, megjelenik a segítség, mely az útmutatás mellet nem engedi, hogy feladd az önállóságodat.
|
