A közös cselekvés tanítása triviálisnak tűnhet, de nem az. Egymás tükrében látjuk, mit teszünk, milyen következménnyel.

Szung Szán zen mester a tanítás négy alapvető lehetőségét különbözteti meg.

1. A Dharma tanítása. Ez akkor lehetséges, amikor az emberek maguk akarják sorsukat kezükbe venni, ráadásul saját tudatukon keresztül, a másoknak nyújtandó segítséget előtérbe helyezve.

2. Helyes beszéd. Amikor az emberek nem hallganak a Dharmára, akkor is lehet őket tanítani, ha a másik ember felé nyitottak. Ekkor beszéddel, rálátással segíthetünk nekik.

3. A szükséges dolgok megadása. Sokszor előfordul, hogy a másik ember felé az egyetlen kapu az, hogy megadjuk nekik, amire szükségük van. Ez épp elég nehéz – esetleg nem azt kapják, amit akarnak, illetve nem mindig áll módunkban egy kérés teljesítése –, de gyakran nincs más út a segítségre.

4. Közös cselekvés. Ez a csak cselekedet általi tanítás, amikor az első három vagy nem lehetséges, vagy nem megfelelő. Ez utóbbira példa, hogy éles helyzetekben (harctér, színpad, börtön, sportpálya, néha maga az utca) nincs idő megbeszélni, letárgyalni, adni-kapni. Ekkor tenni kell – ez segítség is, tanítás is. Ha ilyenkor helyesen teszünk, fenntarthatjuk társaink nyitottságát és segíthetünk nekik a tiszta tudat elérésében.

Végezetül: Szung Szán zen mestert egyszer megkérdezték, mi a legnehezebb gyakorlat – remeteségbe vonulni, egy száznapos egyéni visszavonulást teljesíteni, lemondani szeretett és vágyott dolgokról, 90 napos csoportos visszavonuláson részt venni? Mosolyogva ennyit mondott: „Közösen cselekedni.” Minden itt-és-most méretik meg, emberek között, ezen a Földön.

Copyright © 2000-2009 Kvanum Zen Iskola Magyarországi Közössége. Minden jog fenntartva.