Az éneklésről

A meditációs éneklés a nem-mozduló tudat megtartása, valamint saját éneked hangzásának átélése. Az ének hangzásának felfogása igazi éned, illetve igaz természeted megértése. A hang és te már nem különböztök: eggyé válsz a világmindenséggel. Ezért igaz természeted meglátása a világmindenség lényegének meglátása. Rendszeres énekléssel középpontod egyre erősebb lesz. Erős középponttal uralhatod az érzéseid, körülményeid és élethelyzeted.

Meditációs központjainkban az emberek együtt élnek és gyakorolnak. Az emberek általában erős véleményekkel, rokon- és ellenszenvekkel érkeznek.

Nagy részüknek a meditációs éneklés egyáltalán nem könnyű: sok a zavarodott gondolat, vonzódás és taszítás. De amikor helyesen gyakorlunk, meghalljuk saját énekhangunkat és a körülöttünk lévőkét egyaránt, tudatunk letisztul. A tiszta tudatban nincs vonzódás és taszítás, csak a hang.

Végül átlátjuk, hogy a meditációs éneklés nem saját személyes örömünkre szolgál; nem azért, hogy kellemes érzésben legyen részünk, hanem hogy irányvételünk kitisztuljon. Ez pedig: megtisztulni és elérni a megvilágosodást, hogy megszabadítsuk a lényeket a szenvedéstől.

Amikor énekelsz, halld a hangod: Te és a világmindenség már egyek vagytok, a szenvedés eltűnik, megjelenik az igazi boldogság. Ezt hívjuk Nirvánának. Ha megmaradsz a Nirvánában, tudatod tiszta, mint a tér. Tiszta, mint a tér azt jelenti, hogy tiszta, mint a tükör. Vörös jelenik meg, vöröset mutat. Fehér jelenik meg, fehéret mutat. A másik ember boldog: magam is boldog vagyok. A másik ember szomorú: magam is szomorú vagyok. A másik ember éhes: enni adok neki. Ezt hívjuk Nagy Szeretetnek, Nagy Együttérzésnek, Nagy Bódhiszattva Útnak. Ez egyúttal a Nagy Bölcsességet is jelenti. Ilyen az éneklő meditáció, az éneklő zen.

A hang felfogása azt jelenti, hogy minden a világmindenség hangja: madárdal, mennydörgés, kutyaugatás - minden, ami hallható. Ha nincs én-tudatod, mindent fel tudsz fogni éppen olyannak, amilyen valójában. Ezért, amikor tiszta tudattal énekelsz, a hang a mindenség hangja. Ha ragaszkodsz az énhez, akkor a hang az „én” hangja. De ha tudatod tiszta mint a tér, akkor akár a kutyaugatás vagy az autó dudálása is eredményezheti a megvilágosodást, mivel abban a pillanatban a hang és te eggyé váltok. Amikor a hang és te eggyé váltok, már nem hallod a hangot, te vagy a hang.

Egy híres zen mester csupán a kakas kukorékolását hallotta meg, és elérte a megvilágosodást. Egy másik zen mester éppen az udvart söprögette, amikor seprűje hangosan egy bambusznak koppantott egy kavicsot: ő is elérte a megvilágosodást. A hang és ő maga eggyé vált. Úgyhogy a hang kérdése a zenben nagyon egyszerű. Bármilyen hang megteszi. Csupán az a fontos, hogy felfogjuk és eggyé váljunk vele, megkülönböztetés nélkül, anélkül, hogy létrehoznánk az „én”-t és a „hang”-ot. A teljes átélés pillanatában, nincs gondolat, nincs megkülönböztetés, csak a hang felfogása. Ez a kritikus pont. Ezért éneklés közben fogd fel a magad és a többiek énekét, vagy csupán halld a harang vagy az ütő hangszer hangját, így vágd el a gondolkodást. Akkor bölcsesség-tudatod erősödni fog, eléred a megvilágosodást és megszabadítasz minden lényt.

Szung Szán zen mester

Copyright © 2000-2009 Kvanum Zen Iskola Magyarországi Közössége. Minden jog fenntartva.