A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.

Figyelj a lépteidre!

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

Jön a tavasz, nő a fű.

Esik, a föld nedves.

Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

A tűz forró, a víz hideg.

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

Az éhes kutya száraz csontot rág.

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

A járás zen. Az ülés is.

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.

A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.

A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

Hópehely hullik az égő kemencére.

Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.