A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.

Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

Az éhes kutya száraz csontot rág.

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?

Esik, a föld nedves.

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.

Jön a tavasz, nő a fű.

A tűz forró, a víz hideg.

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.

A járás zen. Az ülés is.

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

Hópehely hullik az égő kemencére.

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

Figyelj a lépteidre!

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.