Meditáció

Heti tanítás
vasárnap, 2016 szeptember 18. - vasárnap, 2016 szeptember 25.

A lodzi zen központban gyakran hallok a gyakorló társaim meditációval kapcsolatos frusztrációiról. A tudatom szinte soha nem nyugodt, pedig én keményen próbálkozom. Mi lehet a baj? Úgy érzem, a mantrám már nem működik. Egy újjal kéne próbálkoznom? Hogyan tehetném jobbá a meditációm? Lehet, hogy egyáltalán nem is meditálok? Talán csak az időmet vesztegetem a párnán? A legtöbb tanítónk az ilyen kérdésekre azt válaszolja: Ne ellenőrizz! Csak csináld! Akkor hogyan tudjuk gyakorolni a dhyana paramitát? Hogyan tökéletesíthetnénk a meditációt ellenőrzés nélkül?

Számomra a ne ellenőrizz azt jelenti, hogy teljesen elengedem a tökéletesítésre vonatkozó elképzelést, és minden nap a leges legelejéről kezdem. Ha minden nap a leges legelejéről kezdem, akkor nincs lehetőség a meditációm tökéletesítésére. Ugyanabban a helyzetben vagyok, mint az kezdő, aki éppen csak túl van az első tájékoztató beszélgetésen, talán csak a lábam nem fáj annyira. Nem tudom, hogy kell meditálni. Nincs meditációs jártasságom. Csak egyetlen dologgal rendelkezem, az elhatározással. Az elhatározással, hogy meditálják, az elhatározással, hogy mindent elengedjek, az elhatározással, hogy egy szavak nélküli kérdéssel visszatérjek ehhez a pillanathoz. Csakis ennek az elhatározásnak köszönhetem, hogy tudok meditálni. Soha nem vagyok képes érzékelni azt a pillanatot, amikor a tudatom megragad valamit és mozgásba lendül. Csak azt a pillanatot tudom érzékelni, amikor megáll. Olyan ez, mintha útkereszteződésben találnám magamat. Követnem kellene ezt a gondolatot? Táplálnom kellene ezt az érzést? Nos, megtehetném és néha nagyon kellemes lenne, máskor pedig fontosnak tűnik, de ott van az elhatározás. Ezért elengedem, félreteszem, bármi is legyen a tudatomban abban a pillanatban, és így kis időre újszülött Buddha vagyok.