A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.

A tűz forró, a víz hideg.

Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?

Hópehely hullik az égő kemencére.

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.

Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

Jön a tavasz, nő a fű.

A járás zen. Az ülés is.

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.

Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

Figyelj a lépteidre!

Esik, a föld nedves.

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!

Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

Az éhes kutya száraz csontot rág.

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.