Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

A tűz forró, a víz hideg.

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.

A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?

Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.

Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

Az éhes kutya száraz csontot rág.

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.

Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

Figyelj a lépteidre!

Esik, a föld nedves.

Jön a tavasz, nő a fű.

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.

Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.

Hópehely hullik az égő kemencére.

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

A járás zen. Az ülés is.

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.

A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.