Jön a tavasz, nő a fű.

Az éhes kutya száraz csontot rág.

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.

Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?

Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

Figyelj a lépteidre!

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.

A tűz forró, a víz hideg.

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

Esik, a föld nedves.

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

Hópehely hullik az égő kemencére.

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!

Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.

A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.

A járás zen. Az ülés is.

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.