Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.

Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.

A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.

Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.

Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

Esik, a föld nedves.

A tűz forró, a víz hideg.

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

Figyelj a lépteidre!

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

Jön a tavasz, nő a fű.

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?

A járás zen. Az ülés is.

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!

A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

Hópehely hullik az égő kemencére.

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.

Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?

Az éhes kutya száraz csontot rág.

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.