Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
Hópehely hullik az égő kemencére.
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
Jön a tavasz, nő a fű.
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
Esik, a föld nedves.
Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
Az éhes kutya száraz csontot rág.
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
A tűz forró, a víz hideg.
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
A rizskeksz képe elüti az éhséget?
A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
Figyelj a lépteidre!
A járás zen. Az ülés is.
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
