Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
Az éhes kutya száraz csontot rág.
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
A rizskeksz képe elüti az éhséget?
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
Esik, a föld nedves.
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
Jön a tavasz, nő a fű.
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
A járás zen. Az ülés is.
Hópehely hullik az égő kemencére.
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
A tűz forró, a víz hideg.
Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
Figyelj a lépteidre!
