Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
Jön a tavasz, nő a fű.
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
A tűz forró, a víz hideg.
A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
Figyelj a lépteidre!
Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
A járás zen. Az ülés is.
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
Az éhes kutya száraz csontot rág.
A rizskeksz képe elüti az éhséget?
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
Esik, a föld nedves.
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
Hópehely hullik az égő kemencére.
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
