A rizskeksz képe elüti az éhséget?
Az éhes kutya száraz csontot rág.
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
Esik, a föld nedves.
Figyelj a lépteidre!
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
Hópehely hullik az égő kemencére.
Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
A tűz forró, a víz hideg.
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
A járás zen. Az ülés is.
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
Jön a tavasz, nő a fű.
Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
